Kínos baki a repülőn, Orbán Viktor és a felesége olyat tettek, amit még évekig emlegetni fognak
Még a legtapasztaltabb utazókkal, sőt, a legmagasabb rangú vezetőkkel is előfordulhatnak olyan orbitális, filmbe illő bakik, amelyeket utána évekig nevetve emleget a család. Orbán Viktor miniszterelnök egy interjúban rendkívül őszintén és hatalmas öniróniával mesélt el egy olyan amerikai repülőgépes kalandot, amely során a feleségével, Lévai Anikóval kerültek a legkínosabb, mégis legviccesebb helyzetbe!
A reptéri káosz, a fáradtság és a hosszú átszállások mindenkit megviselnek, és ez alól a sokat utazó politikusok sem kivételek. Amikor a kormányfőt arról kérdezték, szeret-e repülni, egy határozott, sokak számára rendkívül ismerős és őszinte választ adott: a repülést magát nehéz szeretni, az igazi öröm mindig az, amikor az ember végre megérkezik.
Amikor a megállóhelyet végállomásnak hitte
Bár a miniszterelnök gyerekkorában még egészen más, kalandosabb hivatásokról – vadászpilótáról, tűzoltóról, katonáról, sőt, vadakat terelő juhászról – álmodozott, a felnőttkori hivatása miatt a repülőgépek utastere lett az egyik leggyakoribb tartózkodási helye. A rengeteg, feszített tempójú utazás pedig óhatatlanul is furcsa, emberi történeteket szül.
Elismerte, hogy a fáradtság már többször is megtréfálta a levegőben:
-
Előfordult, hogy a nagy rohanásban egyszerűen rossz gépre szállt fel.
Ez is érdekelhet
Volt olyan eset is, amikor egy több megállós úton leszállt a közbenső állomáson, meggyőződve arról, hogy már megérkezett a célállomásra. Csak az utolsó pillanatban, futva tudta újra elérni a gépét, mielőtt az továbbindult volna.
A hatalmas csattanó: „Hát mondom, ezek az amerikaiak…”
A legviccesebb eset azonban egy amerikai utazásuk során történt. A miniszterelnök és felesége már kényelmesen elhelyezkedtek a fedélzeten, várták az indulást, amikor a hangosbemondón egy figyelemfelhívás hangzott el: a személyzet jelezte, hogy két utas rossz járatra szállt fel, és nem oda szól a jegyük.
A helyzet iróniáját az adta, ahogyan Orbán Viktor a bemondásra reagált:
„Még ki is nevettem a gépen ülőket… Hát mondom, ezek az amerikaiak… Csak kiderült, hogy az a kettő az én vagyok és a feleségem.”
A történet tökéletes példája annak, hogy a sors iróniája és a mindennapi figyelmetlenség senkit sem kímél. Ez a humoros beismerés megmutatta, hogy a fáradt utazók klasszikus bakijai – rangtól függetlenül – tényleg bárkivel, bármikor megeshetnek.